A kórokozó pneumococcus
A pneumococcus baktériumot már az 1800-as évek
vége óta ismerik. A pneumococcus a "Streptococcus
pneumoniae" név rövidített változata.
A baktériumnak ma már több mint 90 szerotípusa
ismert, de közülük csak néhány szerotípus
okoz súlyos, akár halálos kimenetelű megbetegedést.
Ez a kórokozó kizárólag csak az embert betegíti
meg, így az ember csak másik embertől kaphatja meg a fertőzést.
A pneumococcus évente több mint 700 000 5 év alatti
gyermek halálát okozza világszerte.
A hordozó még nem beteg
Az egészséges emberek orrüregében és a garatában
természetes körülmények között kimutathatók
különböző baktériumok anélkül, hogy bármifajta
betegséget okoznának. Közülük a pneumococcus az
egyik leggyakrabban előforduló mikroorganizmus. Azt az állapotot,
amikor az ember csak "hordoz" egy potenciálisan fertőző baktériumot,
de betegség nem alakul ki emellett hordozásnak nevezzük.
Különösen a 2 hónapos - 2 éves korú kisgyerekek
azok, akik nagy arányban hordozzák az orrgaratukban a pneumococcus
baktériumot. Az életkor előrehaladtával a hordozási
arány rohamosan csökken, s idősekben szinte meg is szűnik. A hordozóállapotot
más tényezők is befolyásolják, így például
az évszakok: télen növekszik a hordozók száma,
hiszen a bölcsődébe, óvodába járó gyermekek
körében jóval magasabb a hordozók aránya.
A fertőzés terjedése
A betegség kialakulását mindig megelőzi a baktérium
megtelepedése az orr- garatüregben. A pneumococcus baktérium
emberről emberre cseppfertőzéssel terjed, köhögéssel,
tüsszentéssel a nyál közvetítésével.
A tünetmentes hordozó gyerekek - akikben nem okoz betegséget
a baktérium - továbbadhatják a garatukban lévő baktériumokat
másoknak, akiket ugyanaz a pneumococcus megbetegíthet. A zárt
közösségbe, bölcsődébe, vagy óvodába
járó gyerekek könnyebben megfertőződhetnek, hiszen a csecsemők
és kisgyermekek itt egymásnak könnyen át tudják
adni a kórokozót. Ugyan a légúti hordozás
önmagában nem jelent betegséget, de bizonyos külső hatások
- például a passzív dohányzás, vagy a szennyezett
levegő és belső tényezők - legyengült imunrendszer - eredményeként
kialakulhat a betegség. A baktérium az emberi szervezeten kívül
hamar elpusztul, ezért a fertőzés nem vihető át étellel,
itallal tárgyakkal stb. Egy pneumococcust hordozó egészséges
kisgyermek veszélyt jelenthet a családban vele együtt élőkre
is, különösen a 65 évnél idősebbekre, akiknél
a hordozóállapot nagyon ritka. Náluk ugyanaz a kórokozó
súlyos, akár halálos kimenetelű fertőzést, tüdőgyulladást
okozhat.
Súlyos, életveszélyes pneumococcus betegség
A
pneumococcus által okozott súlyos és életveszélyes
megbetegedések esetében az orrüregben és a garatban
lévő, addig tüneteket nem okozó kórokozók a
környező nyálkahártyákra kerülve helyi infekciót
idézhetnek elő (pl. középfül vagy arcüreggyulladás),
vagy pedig áttörik a szervezet védelmi vonalát, a
nyálkahártyát, és közvetlenül bejutnak
a véráramba. Az ártalmatlannak tűnő kórokozók
akkor válnak egy csapásra "gyilkossá", ha a helyi
„barrier” funkciók károsodnak (pl. légúti
allergia, vírus infekciók, dohányzás stb.), a bakterium
könnyen átjut a nyálkahártya barrieren és bekerül
a véráramban... A pneumococcus által okozott súlyos
és életveszélyes betegségek: az agyhártyagyulladás,
a vérmérgezés, és tüdőgyulladás.
Agyhártyagyulladás
Az
agyhártyagyulladás az agyat körbevevő burok gyulladása.
A leggyakrabban agyhártyagyulladást okozó kórokozók
például a pneumococcusok, a meningococcusok vagy a kanyaró
vírusa. Különösen érintettek a kisgyerekek és
a fiatalok: a gyerekkori bakteriális agyhártyagyulladások
nagy részét a pneumococcusok okozzák.
Az agyhártyagyulladás magas lázzal kezdődik, és
további tünetként csatlakozik/hat hozzá elviselhetetlen
fejfájás, jellegzetes nyugtalanság, gyakori dezorientáltság,
kábultság, hányás, eszméletvesztés,
görcsök. A csecsemők és kisgyerekek aluszékonyak, apatikusak,
sokszor étvágytalanok ("nem is isznak") és "levertnek-rosszkedvűnek"
tűnnek.
Ez a rettegett fertőzés gyakran nagyon drámaian zajlik és
akár órákon belül is életveszélyessé
válhat. A megbetegedettek mintegy 10%-a belehal, egy negyedük életük
végéig szenvedi az esetleges szövődményeket és
következményeket, mint nagyothallás, süketség
vagy különböző agyi károsodások. 
Vérmérgezés
A mikroorganizmusok a bőrön vagy a nyálkahártyán
keresztül jutnak a vérbe és onnan a különböző
szervekbe. A kórokozók egy adott fertőző gócból
folyamatosan vagy periodikusan kerülnek a véráramba. Ilyenkor
beszélhetünk bakteriémiáról és vérmérgezésről
(sepsis).
A kisgyerekek és az idősek a gyengült immunrendszerük miatt
nagyobb rizikónak vannak kitéve. Mivel a pneumococcus fertőzés
gyakran okoz bakteriémiát, így erre a szövődményre
is hajlamosabb ez a csoport. Gyerekeknél az összes bakteriémia
85%-ért a pneumococcusok a felelősek.
Jellegzetes tünetei a vérmérgezésnek a magas láz,
amely rendszerint periodikusan jelentkezik, a kifejezett rossz közérzet,
az étvágytalanság, a látható legyengülés,
gyorsult pulzus és felületes, kapkodó légzés,
valamint gyakran mérhető alacsony vérnyomás
Tüdőgyulladás
A tüdőgyulladás a tüdőszövet különböző
okok miatt bekövetkező gyulladásos megbetegedése (pneumonia).
Okozhatják baktériumok, vírusok, gombák, különböző
vegyszerek vagy idegentestek. Leginkább a csecsemők, kisgyerekek, idősek
és a gyengült immunrendszerűek vannak veszélyben. Az öt
évnél fiatalabb gyerekeknél jelentkező bakteriális
tüdőgyulladások kétharmadát a pneumococcusok okozzák.
A betegség rendszerint hidegrázással, magas lázzal
(39 fok fölött), köpettel járó köhögéssel
kezdődik, nehezített és fájdalmas lehet a légzés,
rossz a közérzet. Kékesen elszíneződhetnek az ajkak,
a körmök. A kialakulás lehet azonban sokkal jellegtelenebb
is: náthához, megfázáshoz hasonló tünetek,
fej-, torok-, végtagfájdalmak, száraz köhögés
és mérsékelt láz.
Súlyos esetekben a kórokozók a vérbe kerülve
vérmérgezést okozhatnak vagy egyéb szervekben telepednek
meg.
Középfülgyulladás
Az akut középfülgyulladás (otitis media acuta) a középfül
nyálkahártyájának baktériumok vagy vírusok
okozta megbetegedése, amely túlnyomórészt gyerekeknél
és fiataloknál alakul ki. Gyerekeknél a középfülgyulladás
az egyik leggyakoribb, kórokozók által kiváltott
betegség. Leggyakrabban 3 hónapos és 3 éves kor
között alakul ki. Az összes bakteriális középfülgyulladás
mintegy 40%-át a pneumococcusok okozzák.
A pneumococcus ekkor nem töri át a szervezet védelmi vonalát,
de mégis betegséget okoz. Az orrgarat ugyanis anatómiai
összeköttetésben van a középfüllel, a melléküregekkel,
így oda közvetlenül eljuthat. Ha ebben a közös anatómiai
"csatornában" a "védelmi rendszer" jól
működik, a garatban lévő pneumococcusok nem juthatnak át
a középfülbe. E helyi védelem hiányában
(pl. légúti fertőzések) a pneumococcus közvetlenül
eljuthat a középfülbe, ahol annak gyulladását
idézi elő.
A betegség leggyakrabban egy- vagy kétoldali fülfájással,
fülzúgással, lázzal, halláscsökkenéssel,
fejfájással és általános gyengeséggel
kezdődik. A csecsemők nyugtalanok, sírnak, keveset isznak és gyakran
nyúlnak a fülükhöz. Perforáció esetén
a folyamat utat tör a dobhártyán keresztül, és
genny ürül a fülből ("fülfolyás"), ami
hirtelen a fájdalom kifejezett csökkenését okozza.
A kezeletlen középfülgyulladás súlyos szövődményekhez
vezethet. Megfelelő kezelés nélkül a folyamat ráterjedhet
az agyhártyára vagy akár az agyszövetre. Az ismétlődő
középfülgyulladások halláscsökkenést
okozhatnak.